do ÂściÂągnięcia - pobieranie - ebook - pdf - download
Podstrony
- Strona Główna
- Sandemo Margit Saga o Królestwie Światła 02 Móri i Ludzie Lodu
- Margit Sandemo Cykl Saga o Królestwie Światła (14) Lilja i Goram
- Sandemo_Margit_14_Las_ma_wiele_oczu
- Sandemo_Margit_34_W_Śnieżnej_pułapce
- Archer Jeffrey Conan i prorok ciemnoćąĂ˘Â€Ĺźci
- Hitchcock_Alfred_ _PTD_14_ _Tajemnica_śĄmiertelnej_PuśÂ‚apki
- TAYLOR, WM. C. HISTORY OF ROME(1)
- James Fenimore Cooper Autobiography Of A Pocket Handkerchief (PG) (v1.0) [txt]
- 01 Zapisane w gwiazdach Garlock Dorothy
- Connell Susan Niespokojny duch
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- ptsmkr.pev.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Szóval megkínozott benneteket? kérdezett vissza az öreg szerzetes.
Igen is meg nem is! Sikerült kiszabadítani magunkat a szorításából, de még nem
vagyunk biztonságban.
Hogyan jelent meg, milyen alakban? az öreg hangja kissé kételked1 volt.
Mint egy fenyeget1, nagy sötét árnyék! válaszolt Ravn, majd folytatta a beszámolót.
Megértettük, hogy egy emberi testre van szüksége ahhoz, hogy valakiben megbújhasson,
testet ölthessen, és ezáltal tud kés1bb igazán gonoszkodni ebben a világba. Úgy tudjuk,
hogy mostanában vesztette el az el1z1 lakhelyét. Próbálkozott ugyan valakivel a
társaságunkból, de még idejében sikerült elzavarnunk. ValószínQ, hogy amikor elküldtük,
utána egy olyanhoz tartott, akivel biztosan jobban jár. Úgyis a gonoszt keresi.
Mi mást kereshetne& ! mormogott az orosz. Ha igaz az, hogy köze van ezekhez az
ördögi tárgyakhoz, akkor ártalmatlanná kell tenni 1ket, egyébként nagyon rossz vége lesz a
dolognak!
Igen, ezt értjük! De miért nem semmisítették meg a tárgyakat? kérdezte Tasszo
meglepetten.
Megsemmisíteni? Hát azt csak úgy nem lehet! Üres locsogás és teljesíthetetlen
kívánság az emberekt1l. Igaz, hogy a Holdboszorkányt régen kivégezték, majd kés1bb
err1l is beszélek. De nem 1 jelenti minden bajnak a forrását fejezte be titokzatosan
Nyikoláj atya a mondandóját.
Mire gondol, magasságod? kérdezte 1t Ilona újból.
A rege szerint, ami most sajnos igaznak bizonyul, a Holdboszorkány csak egy eszköz
volt. Egy amolyan arc a világ felé.
Valami más is van mögötte? firtatta a lány újból.
A pátriárka felállt. Ez Ilonát is felállásra kényszerítette, aminek most egy kicsit örült is.
Furcsa gondolatok kergettek egymást a fejében: Itt ülök egy életr1l és halálról szóló
beszélgetés közepén, és igazából nem nagyon tör1döm az egésszel! gondolta Ilona rossz
lelkiismerettel. Csak azt tudom felfogni igazán, hogy az egész testem azt érzi, hogy Ravn
itt ül mellettem, keze az enyém mellett. Megpróbálok nyugodt maradni, és okosan
kérdezni, és nem buta libának tQnni! döntötte el magában Ilona, és teljes figyelmét újra a
pátriárkára irányította.
Hogy van-e valami más is mögötte? kérdezte hangosan Nyikoláj atya. Ó, van
bizony! De hogy mi vagy ki, azt én nem tudom megmondani. Egyszerre nehéz és
borzalmas érzések kavarognak bennem. Rettenetes volt meghallani, hogy a
Holdboszorkány ismét színre lépett.
Isten 1rizze az emberiséget, ha mégis sikerülne neki, amit tervez& !
28
A sötét égbolton felkelt a telihold. Az égitest alja mélysárga színben tündökölt a
látóhatár alján, mintha a Föld lehúzná magához, de a Hold teteje egyre csak világosabb
színQ lett, ahogy folyamatosan magasabbra hágott az égbolton.
A Holdboszorkány felemelte arcát a hideg, fenséges fehér tányér felé, és imádkozni
kezdett hozzá. Az a sötét felh1, amelyben megjelenni szokott, most lassan összehúzódott,
és n1i alakot vett fel, s ekkor a Holdboszorkány el1lépett.
Ahogy körbenézett, igencsak elégedett mosoly ült ki az ajkára. Itt senki nem láthatta
meg. Csak a Hold, de az az 1 barátja.
Az embereket nem szerette. GyQlölte az egész emberiséget. Azokat a könyörtelen
embereket, akik egyszer régen megkínozták, az életét is elvették t1le, majd kis darabokra
vagdalták, amíg a végén nem maradt teste.
De a lelke megmaradt. Fekete füst lett bel1le, amely egy él1 testbe befurakodva
folyamatosan látszatéletet él. Igazi emberi lény nem lehetett már. Még akkor sem, amikor
egy annyira gonosz teremtményre vadászott, mint 1 maga. Keresnie kellett valakit, akiben
újra testet ölthet.
Most végre megtalálta azt az igazán gonosz embert. És nem is kellett túl messzire
mennie. Egyáltalán nem kellett messzire mennie.
Térdre esett hideg rejtekhelyén, karjait könyörögve tárta a Hold felé. Mezítelen teste
világított, de mivel is takarhatta volna be magát, hiszen régen elvették mindenét? Beszélni
már nem tudott, de valamilyen sziszeg1, hörg1 követelést vagy könyörgést az er1ért és
hatalomért azért küldött a Hold fehér korongja felé. Azt sem hagyta ki, hogy magában és
magának olyan er1 segítségét kérje, amivel majd el tudja csábítani azt a szemtelen,
pöffeszked1 gonosz embert, aki az útjába került.
Nagy veszélyben volt így törékeny léte. Sietnie kellett, versenyt futott az id1vel.
F1leg egyvalaki jelentett számára igazán nagy veszélyt.
A Holdboszorkány szinte vakon hitt abban az átkozott Bogiszláv hercegben. Jó helyen
és jó körülmények között élt, és annyira gonosz volt, annyira elvakultan ostoba, hogy el
tudta volna fogni, meg tudta volna ölni mind a két erdei gyermeket. Azokat a gyQlölt
gyermekeket, ráadásul abból az id1b1l, amikor még földi n1ként élt. Szeret1je elfordult
t1le, belehabarodott abba a tündérkirályn1be. De a tündérkirályn1 legalább megkapta
méltó büntetését! Megigézte 1t, és boszorkányhatalmával könnyedén elvarázsolta. Az meg
vakon beleszeretett, és két gyermeket szült annak a rendkívül csúnya Víziembernek.
De a gyermekeket mindenki szerette a Titokzatos erd1ben. Egy gyönyörQ új erd1t
teremtettek ott, ahol a Holdboszorkány tanácsára korábban az emberek mindent kiirtottak.
A Holdboszorkány szívb1l gyQlölte ezeket a gyermekeket. Állandóan emlékeztették
[ Pobierz całość w formacie PDF ]