do ÂściÂągnięcia - pobieranie - ebook - pdf - download
Podstrony
- Strona Główna
- Courths Mahler Jadwiga Przyrodnie siostry
- Courths_Mahler Jadwiga Diana
- Hiaba menekulsz Hedwig Courths Mahler
- Hoyle, Fred La Nube Negra
- Turtledove & De Camp Down in the Bottomlands
- 230 DUO Marinelli Carol Rosyjski milioner
- Feehan, Christine Dark 12 Dark Melody
- John Ringo Council War 04 East of the Sun, West of the Moon v5.0
- 2 The Icewind Dale 2 Streams of Silver
- Williams Lee Jedna na milion
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- yanielka.opx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Készséggel, ha módomban áll.
Akkor legyen szíves, kísérjen el egy sétára a parkban, hu nem túl fáradt.
Amióta a barátom nincs velem, egészen elmagányosodtam. Az egyedüllét
kergetett ide.
Daniela mosolyogva állt fel, s húzta ki karcsú derekát.
Fáradt éppen nem vagyok, s bár nem túl dicséretes magatartás helyt adni
az efféle szélsQségesen önzQ igényeknek,- önnel tartok, ameddig a mama
sziesztázik.
Straaten jólesQen legeltette a szemét csinos alakján.
RemélhetQleg jó sokáig húzódik a kedves édesanyja sziesztája.
Körülbelül egy félórácskát.
A férfi ajka kópés mosolyra nyílt.
Rá kéne beszélnie, hogy tovább pihenjen, az jót tenne neki.
Persze, hogy tovább segítsek elqzni az unalmát! kacagott Daniela.
Nagyon hiányzik a barátja?
Minden tekintetben indult el a leány mellett Hendrik.
Mi ketten szinte egymáshoz nQttünk.
Annál meglepQbb, hogy most elváltak.
Így kellett lennie.
Bevallom, eléggé megütköztem, hogy a barátja ilyen hirtelen, váratlan
elutazott. Rosszulesett, hogy el sem búcsúzhattam tQle. Még Lindenhofba sem
rándult át elköszönni, s azt,hiszem, a barátnQm ezt nagyon zokon vette.
Gondolja? kapta fel a fejét Hendrik.
Egész biztos.
Talán mégis téved. Bertram kisasszony aligha feltételezte, hogy a
barátom még egyszer megjelenik náluk, végvégtére is Qszintén szólva épp a
kedves barátnQje késztette ilyen gyors elutazásra.
Malve? hökkent meg Daniela.
Igen.
Ezt hogy értsem?
Közelebbit nem mondhatok, csupán annyit tudok, Rüdiger azért utazott
el oly sietve, hogy ne kelljen még egyszer találkoznia Bertram kisasszonnyal. A
kisasszony valószínqleg több felvilágosítással szolgálhat, mint én.
P sem árult el többet, bár az az érzésem, hogy csak nem akart.
Mindenesetre hallgatásra intett, amikor Lersingen úr elutazása felQl
érdeklQdtem.
Nos, mi ketten ezen nem változtathatunk, kisasszony, úgyhogy ne is
beszéljünk róla! Nézze csak, amott már rQtben izzik a lomb, ez az Qsz
elQhírnöke.
Igen sóhajtott Daniela -, véget ér a nyár. Gondolom, hamarosan ön is
elhagyja Hagenaut?
KérdésébQl nyugtalanság csendült ki.
Még nem tudom, meddig maradok. Lehetséges, hogy egy napon nekem is
olyan váratlanul kell elutaznom, mint az én Lersingeh barátomnak.
A leány összerezzent és kissé elsápadt, de látszólag nyugodtan tudakolta:
Visszatér Hollandiába?
Igen, átmenetileg, de azután Szumátrára kell hajóznom.
Bánatos pillantása titkos örömmel töltötte el Hendriket.
Egy darabig némán ballagtak egymás mellett, a férfi figyelte, mint
tükrözQdik Daniela arcán a lelki tusa.
Straaten úr! fordult feléje egyszerre amaz. Arra az esetre, ha egyszer
valóban ilyen hirtelen és búcsú nélkül utazna el, szeretnék megbeszélni önnel
valamit, ami már régóta a szívemet nyomja.
Mi nyomasztja, kisasszony?
Olyan lelkifurdalás-féle.
Az lehetetlen.
Sajnos nem, és csak ön szabadíthat meg ettQl a tehertQl.
Egy ilyen örökvidám teremtést furdal a lelkiismeret? csóválta a fejét
Hendrik.
MielQtt meggyónok, ígérje meg, hogy az édesanyámat élete végéig nem
tessékeli ki az özvegyi lakból!
Hisz nem is tehetném.
Ígérje meg, kérem!
Ugyan mit ne ígért volna meg a férfi, ha ez a bqvös szempár néz rá?
Jó, megígérem.
Hála istennek, így már sokkal könnyebben megy a másik fele is. Nos, az
az igazság, hogy semmiféle jogunk sincs az özvegyi lakra, mert az errQl szóló
okmány hatálya csak az Qsünk, Malte von Hagenau leszármazottaira, vagyis a
Hagenaukra terjed ki. Önre nézve nem kötelezQ erejq. Ezt már rég meg
akartam mondani, de az édesanyám miatti aggodalom lakatot tett a számra.
Ha Q nincs, nem is fogadtam volna el azt, ami valójában nem illet meg. Vele
azonban mihez kezdtem volna? Én még csak elboldogulnék valahogy, hiszen
fiatal vagyok, egészséges és munkabíró. Szegény mama azonban nem élte
volna túl, ha el kell mennie innét. Ha nem vagyok meggyQzQdve az ön
nagylelkqségérQl, akkor nem nullám volna erQt gyqjteni, hogy könnyítsék a
lelkiismeretemen. Amikor elérkezik az ideje, hogy örök búcsút kell vennem a
mamától, akkor minden felszólítás nélkül kiköltözöm az özvegyi lakból, addig
pedig igyekszem úgy rendben tartani, hogy ön örömét lelhesse benne.
A férfi megindultan hallgatott, majd fojtott hangon megszólalt:
Tehát kiüríti az épületet, és egyszerqen elmegy innét?
Igen.
Szembenéz a küzdelmes élettel, amely odakint, a nagyvilágban vár
kegyedre?
Igen, ha így kell lennie.
Hendrik megtorpant, és elállta a leány útját. Izzó tekintettel nézett le rá.
Engem meg csak úgy itthagyna, Daniela?
De Straaten úr pirult el amaz mit akar ezzel mondani?
A férfi megragadta a két kezét.
Daniela, hát tényleg magyaráznom kell? Talán nem tudja, mit jelent
nekem? Nem érzi, hogy elepedek magáért? Azt hiszi, engedtem volna egyedül
elutazni az én Rüdiger barátomat, ha maga nem kötött volna ide? Szeretem
magát, Daniela, attól a perctQl fogva, hogy megláttam az özvegyi lak mellett
kertészkedni. Azóta csak az a vágy fqtött, hogy megnyerjem életem hqséges
társának. Daniela! Akar-e a feleségem lenni? Tudom, csak akkor jön hozzám,
ha úgy szeret, ahogy én kívánom, hogy szeressen-
A leány lesütött szemmel hallgatta szavait, tagjain remegés futott végig.
Most felemelte a tekintetét, és elandalodva, teljes átéléssel súgta:
Ekkora boldogság nem is létezhet!
Erre Hendrik a karjába kapta.
Daniela, Daniela! Szeretsz engem?
Sírva-nevetve hangzott a válasz:
Hát eltqrném ezt, ha nem szeretnélek, Hendrik?
A fiatalember gyengéden megcsókolta, ajka újra meg újra a leányéra
tapadt.
Néha már attól féltem sóhajtott Daniela -, csak játszol velem. Annál
többre tartom magam.
Én büszke Danielám, imádom benned ezt az önérzetességet!
Hendrik átkarolta, úgy sétáltak tovább a parkban. Sok mindent kellett
elmondaniuk egymásnak szerelmes érzéseikrQl, s közben minden másról
megfeledkeztek. A leány csak akkor rezzent fel, amikor a nevét kiáltották.
Burgel hív. A mama felébredt, mennem kell.
Veled megyek nevetett a férfi.
És ha megszidnak, amiért ilyen sokáig elmaradtam? ingerkedett
Daniela.
Akkor szidjanak meg engem is. Mostantól megosztunk mindent: örömöt
és bánatot!
Kéz a kézben mentek vissza az özvegyi lakhoz. Az öreg Burgel a kerítésnél
állt.
Jövök már! rikkantotta Daniela.
Édes Jézusom, a lelkemet is kikiabálom a kisasszony után. A
nagysasszony már rég kialudta magát, és várja a kisasszonyt. A kávé is kész.
Én is kérek, Burgel jelentette ki csillogó szemmel Straaten.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]